Ezt adom én neked,
az áhítatot, mit rejt a szívem,
s mi megindítaná az eget -
a lepke vágyát a csillag után,
fényszomjat, mit érez az éj,
vágyat, mely a lét sötét kapuján
kiröppen az ég felé."
Nevess ameddig csak élsz!
Nevess mindenen, mi szép!
Szemed könnyet ne hullasson,
boldogságtól csillogjon!
Nevess akkor is, ha szíved szomorú!
Nevess, hogy irigyeljen az aki bús!
Szemed ragyogjon, mint egy csillag,
ez mutassa, lelked milyen tiszta.
Nevess, ne törődj a bánattal!
Nevess, s szíved nem lesz boldogtalan!
Szemed tükrözze a szeretetet,
s egy fiú iránt érzett szerelmedet.
Nevess, hogy szabad lehess!
Nevess, hisz egy az életed!
És sírj, ha már nem szerethetsz,
sírj, ha már nem szeretnek.
Egy csöppnyi kis doboz,
amit ajándékba most itt hagyok,
Nem mondom el,hogy mi van benne,
de lehet, hogy a bánatom!
Egy csöppnyi kis doboz,
melyet a képzelet szült.
Ebbe mindent betehetsz,
boldogságot, szerelmet,örömöt!
Csak bánatot ne!
Hisz abból van bőven mindenkinek!
Elárulom, ha kinyitod,
Nevetés, szeretet, móka, kacagás
az amit ott találsz.
Ha bátor vagy nyisd ki gyorsan,
belsejébe oda írtam!